Amikor János rossz olajra lépett

  „Még a 1992-ben az üzlet elején történt, hogy az egyik miskolci kiállításon, ahol egyedül voltam a standon, elfogyott a bemutatóhoz használt motorolajom. Nem a Metabond, hanem az olaj, amibe beleöntöttem a Metabondot, hogy demonstráljam a hatékonyságát.

Ez olyan, mintha a színdarab második felvonásán a főszereplő Don Quijote hűséges társa, Sancho Panza nem jelenne meg az előadáson. A standon egyedül voltam, így hosszabb időre elhagyni nem tudtam. Gondoltam egyet, és az egyik ott bóklászó kissrácnak adtam egy kis pénzt, és megkértem, hogy a legközelebbi benzinkútról hozzon 1 liter olajat.

Csakhogy a kölyök nem motorolajat hozott, hanem váltóolajat, aminek nyírási ellenállása sokkal magasabb, mint a motorolajnak. Persze én a különbséget akkor még nem tudtam. Elkezdtem a bemutatót és tesztgép az olajos vizsgálatnál egészen másképp viselkedett, nem állt le ott, ahol szokott, hanem csak 4-5 szeres terhelésnél.

Közel harmincan álltak körbe és várták a csodát, nekem meg elkezdett folyni a hátamon a víz, a lábaim roskadoztak, mert azt hittem baj van, valamit elrontottam. Megijedtem, de égi sugallatra nem álltam le. Folytattam a tesztet és a Metabond megmutatta, hogy ő minden körülmények között működik.

Ekkor jöttem rá ugyanis arra, hogy nem azt kell elmondani, hogy mi fog történni a bemutató során, hanem azt, hogy éppen most mi történik, hisz a Metabond végzi a dolgát a váltóolajjal is, csak épp máshogy, mint a korábban használt motorolajjal.

Persze másnapra beszereztem a megszokott motorolajat a megmaradt váltóolaj pedig nyugdíjba vonult.”